Az emberi vadászat legkorábbi bizonyítékait találták meg
2013. május 15. 12:17
Egy tanulmány szerint az egy évtizeddel ezelőtt a kenyai Viktória-tónál megtalált, halmokba rakott állati csontmaradványok emberi őseink dögevésre utaló nyomainak és vadászatának első bizonyítékai, amelyek kétmillió évre nyúlnak vissza, mintegy 200 ezer évvel megelőzve az eddigi legkorábbnak hitt, a tanzániai Olduvai-szurdokban felfedezett leleteket.
Állati csontok és a hominidák által használt eszközök ezrei utalnak arra, hogy mintegy kétmillió évvel ezelőtt a korai ember már élt a vadászat, illetve a dögevés adta előnyökkel. A PLOS ONE amerikai tudományos lapban publikált tanulmány azon elképzelést húzza alá, hogy az ősi húsevés nagy változásokat hozott a Homo nemzetség életében.
„Nagyjából abban az időben – tehát kétmillió évvel ezelőtt – hatalmas változásokat fedezhetünk fel az emberi maradványok között az agyméret növekedését illetően, továbbá őseink egy része ekkor hagyhatta el Afrikát, s vándorolt Eurázsia térségébe” – mondta Joseph Ferraro texasi régész, a tanulmány egyik szerzője, aki szerint a húsos ételek biztosíthattak energiát a nagy átalakulásokhoz.
A húsevés legkorábbi bizonyítékai eddig a tanzániai Olduvai-szurdokból származtak, az ott megtalált fosszilizált maradványok 1,8 millió évvel ezelőttre nyúltak vissza. Azonban hozzá kell tenni, hogy a régészeti leletekből nem mutatható ki egyértelműen, hogy vadászatról vagy dögevésről van szó, mindez csupán egymillió évvel ezelőtt választható ketté, magyarázta Ferraro.
Hogy pontosan mi is okozta őseink testének nagy változásait 1,9 millió évvel ezelőtt, még mindig rejtély övezi. Egyes vizsgálatok arra utalnak, hogy a hús miatt nehezebbé váló étrend tette lehetővé a változásokat, míg egyes szakemberek úgy vélik, nem csupán az állati hús, hanem a főzés megjelenése tette őseinket emberré.
Több mint egy évtizeddel ezelőtt a kenyai Viktória-tó iszapos partjánál egy állati csontokból álló halom tetején több ezer kőeszközt találtak. A kanjerai helyszínen talált leletek kétmillió évesek, s annak bizonyítékai, hogy őseink a lombos erdők helyett inkább a füves pusztán érezték jól magukat. A leletek között tucatnyi kecske méretű gazellamaradványt találtak. Ezenkívül olyan csontokra is bukkantak, amelyek meg voltak jelölve, ezeket az eszközzé alakított maradványokat a húsok és a szervek eltávolítására használhatták – fejtette ki Ferraro a LiveSciencenek.
A bizonyítékok ezen kombinációi a szakértők szerint azt sugallják, hogy az állatokat valószínűleg levadászták, s nem csupán a megtalált tetemeiket fogyasztották el. A helyszínen nagyobb, gnú méretű antilopok repedt koponyáit is megtalálták, a kutatók pedig arra a következtetésre jutottak, hogy az ősi hominidák gyűjthették be ezeket a maradványokat. „A dögevők, mint például a hiénák úgymond 'feldolgozták' a tetemek nagy részét, ám a fejet mindig érintetlenül hagyták, mivel nem tudták feltörni, hogy az agyhoz hozzáférjenek” – mondta Ferraro.
A kutatócsapat azt feltételezi, hogy a korai emberek begyűjtötték ezeket a kiselejtezett állati fejeket, majd megtörték a koponyacsontot, hogy hozzáférjenek a zsíros, tápláló, energiában gazdag agyhoz. Mindez jelentősen hozzájárulhatott őseink testi változásaihoz. Azonban mindezidáig a kutatók nem találták meg a titokzatos vadászokat, s csak találgatni tudnak kilétükre. Valószínűleg a szavannai életmódhoz alkalmazkodott, felegyenesedett emberekről van szó, talán a Homo erectus vagy annak közvetlen elődjét kell keresni, mondta el Ferraro.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
