A nyilas rendőrséget is kikezdte a Vörös Hadsereg előli menekülés
2013. február 13. 14:41
Elkülönülnek a funkciók
A Sztójay-kormány belügyminisztere, Jaross Andor 119/1944. BM. VI. res. számon 1944. március 28-án kibocsátott rendeletével új, országos hatáskörű politikai nyomozó szervet hozott létre. A jogszabállyal a Magyar Királyi Állambiztonsági Rendészetet (ÁR) kivonták a Budapesti Főkapitányság közvetlen alárendeltségéből, és a belügyminiszter, illetve a rendvédelmi szervek felett diszponáló Baky László belügyi államtitkár közvetlen irányítása alá helyezték. A korábbi nyomozások koordinációjában kulcsszerepet játszó Államvédelmi Központ (ÁvK) névleges befolyása a politikai rendészet terén ugyan megmaradt, de az új belügyi vezetés maga sem tartott igényt a „keresztesfischeri” szervezet gyámkodására, így az ÁR-nek nem kellett figyelembe venni az ÁvK utasításait. A nyomozóegység a főkapitányság politikai rendészeti osztályának jogutódjaként, de jelentősen kibővített feladatkörökkel és személyi állománnyal kezdte meg a működését. Vezetőjének a szélsőjobboldali szimpátiájáról közismert Hain Péter detektív-főfelügyelőt nevezték ki.
Az egykori „mesterdetektív” irányítása alá tartozó alakulat a pártok és politikai szervezetek ellenőrzését végző hagyományos politikai és államrendészeti „vonalak” mellett több olyan szakterületet is magába olvasztott, amelyek működése a 20. század közepének kiterjedtebb állami szerepvállalására, a modern titkosszolgálatokra jellemző titkos információgyűjtő tevékenység általános elterjedésére utalnak. Ilyen volt pl. az állambiztonsági célból a lakosság széles rétegei körében végzett bizalmas kutatómunka, a társadalom politikai arculatának teljes körű feltérképezése, illetve politikai orientációjának befolyásolása.
A társadalom különböző alrendszereit érintő titkos információgyűjtés az új szervezetben funkcióját tekintve elkülönült a nyílt nyomozati munkát is magában foglaló politikai rendészeti feladatoktól. Ez utóbbi elsősorban a büntetőeljárás bevezetésére és a későbbi bírósági perben felhasznált bizonyítékok – nyílt és bizalmas eszközökkel, illetve módszerekkel történő – rögzítésére, összegyűjtésére koncentrált, míg az előbbi kizárólag az operatív felderítő- és feldolgozómunkával volt megbízva, és fő feladata nem a bűnvádi eljárás „kisegítése”, hanem az állambiztonságot működtető kormányzati elit tájékoztatása volt. A „vegytiszta” titkosszolgálati munka szervezeti szeparációjának figyelembevételével az Állambiztonsági Rendészetet a modern polgári titkosszolgálatok korai elődjeként is értékelhetjük.
Új elem volt továbbá az addig csak a Honvéd Vezérkarnál létező szabotázselhárítás és a magyar állambiztonsági szervek korábbi működésétől idegen, faji, biológiai alapú zsidóellenes rendészet meghonosítása is. Az ÁR vezetésében, beosztotti állományában több szélsőjobboldali érzelmű detektívet és a nyilas pártok jó néhány hívét megtalálni. A szerv mindennapi működését egy nemzetiszocialista jellegű állambiztonsági doktrína határozta meg, amely nemcsak az illegális kommunistákat vagy a német bevonulást követően életbe léptetett törvények alapján üldözött zsidóságot, hanem az összes betiltott németellenes párt tagjait és a kormányzat által „antifasiszta velleitásúnak” tekintett mozgalmak szimpatizánsait is a felszámolandó kategóriaként jelölte meg. A szervezet szinte mindegyik nyomozócsoportja a németek megrendelésére dolgozott, detektívjei közül számosan a Harmadik Birodalom háborús érdekeinek kiszolgálóivá és legfanatikusabb végrehajtóivá váltak. A közvélemény által csak „magyar Gestapó”-nak nevezett szerv a szemléletmódjában és a szervezeti felépítésében is a német politikai rendőrség követője lett.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
