Az okos vadászat vezetett a háziasításhoz

2013. február 13. 16:50

A Sha’ar Hagolan régészeti helyszínen fellelt, az időszámításunk előtti 9-8. évezredre datálható állati leleteket felhasználva izraeli kutatók a vadon élő sertéseknek és szarvasmarháknak az emberi populációval való kapcsolatát tanulmányozták. A korai neolitikus falut i. e. 8000-7500-ban, a Jarmúki-kultúra idején alapították, a helyszín főként a hetven darab, kőből és égetett agyagból álló istenfiguráiról ismert.

A falu központjában egy erős szerkezetű épület áll, amelyről a kutatók azt feltételezik, hogy valamilyen közösségi funkciót tölthetett be. Az udvara egy keskeny, kanyargós sikátorból közelíthető meg, amely a háziasításra szolgáló épületek között halad el. Ezek egykoron több, sártéglából készült négyszögletes és egy kör alakú, valószínűleg silóként használt helyiségekből álltak - olvasható Nimrod Maromnak, a Haifai Egyetem archeozoológusának a PLOSone tudományos folyóiratban közzétett tanulmányában.

A feltárt leleteken elvégzett eredmények azt mutatják, hogy a szarvasmarha és a sertés háziasítására az i. e. 8. évezred végén kerülhetett sor. A kutatók legfontosabb megállapítása szerint a domesztikációt az őstuloknál és a vaddisznónál egy intenzív vadászat előzte meg, amely jelentős változásokat okozott ezen állatpopulációkban.

A korai vadászok a horda „elfogadható”, tehát legerősebb tagjait hagyták életben, ami később az állomány javulását idézte elő. (ennek a folyamatnak a kezdetei a juhok, kecskék, marhák és a sertések közel-keleti őseinél már az i. e. 12. évezredtől figyelhető meg) A neolitikum kori állati maradványokból történő DNS-mintavétel sikertelen volt, így a kutatók a morfometriai és a demográfiai adatokat elemezték, amelyek a mai napig a leggyakrabban használt és a legtöbb eredménnyel kecsegtető dokumentációs eljárások a vadászatból az ellenőrzött kiválasztás átmenetének (vagyis a háziasítás első lépésének) vizsgálatához.