Margit IV. Béla és Laszkarisz Mária házasságából a dalmáciai Klisszában született 1242-ben. A tatárok pusztítása közepette szülei még születése előtt ajánlották fel őt az ország szabadulásáért. Három és fél évesen a domonkos apácák veszprémi Szent Katalin-monostorába került, ahonnan 1252-ben a Nyulak szigeti kolostorban folytatta apáca-hivatását. Haláláig itt élt, hűségesen kitartva a szerzetesi fogadalma mellett. Ennek feladására még apja sem tudta rávenni, pedig komoly házassági tervei voltak a leányával. Őt szánta ugyanis II. Ottokár cseh király feleségének. Margit már életében is nagy tiszteletnek örvendett, kultusza 1270-ben bekövetkezett halála után egyre nőtt. Szentté avatását X. Gergely pápánál már testvére, V. István kérelmezte. Türje nembeli Fülöp esztergomi érsek, majd Lodomér váradi püspök irányította az első vizsgálatot, amelyet 1276-ban újabb követett. Az 1306-os próbálkozás is kudarcba fulladt. A magyar közvélemény azonban mindig is szentnek tekintette, kultuszát az Anjou uralkodók is erőteljesen támogatták. Végül XII. Pius pápa iktatta a szentek sorába 1943-ban.