Porfirio Díaz mexikói elnök lemond, és emigrációba vonul. Egy hároméves megszakítást kivéve, hatalma 1877 óta töretlen volt. 1910-es újjáválasztása után ellenfele, Francisco Madero katonai puccshoz folyamodik. Díazt 1877-ben választották elnökké. Két sikertelen forradalom (1871 és 1876) után, 1876 novemberében sikerült legyőznie a kormánycsapatokat és megnyernie az elnökválasztást. Első hivatali ideje alatt megszilárdította hatalmát és a mexikói viszonyok stabilizálására törekedett. 1881-ben nem jelöltette magát újra, de hívét Manuel Gonzalest választatta meg. 1884-ben újra ő maga állt az ország élére. Erősen központosított kormányzást vezetett be, mind helyi, mind országos szinten felszámolta az ellenzéket, a közigazgatás és az igazságszolgáltatás legfontosabb posztjaiba saját híveit ültette. Jól tudta, hogyan kell az egyes érdekcsoportokat (kreolok, meszticek és az egyház) engedmények révén saját oldalára állítania, illetve egymás ellen kijátszania. Az ország gazdasága azonban válságba került. Díaz támogatta ugyan külföldi tőkebefektetést, de a nyereség külföldre került.