Buenos Airesben zendülés tör ki, melynek során egy nemzeti junta (bizottság) ragadja magához a hatalmat, és elmozdítja Rio de la Plata spanyol alkirályát. Latin-Amerika spanyol gyarmatain már 1808-tól kezdve jelentkeznek felkelések és függetlenségi törekvések. Ezeket a mozgalmakat I. Napóleon spanyolországi hadjárata (1807) váltotta ki. Napóleon az év végén Joseph Bonapartét Spanyolország királyává nyilvánította. Ezek az anyaországi események adtak lendületet Spanyol-Amerikában a liberális jellegű juntamozgalomnak. Ezt a fejlődést az is elősegítette, hogy Spanyolország francia megszállása következtében az amerikai csapatok utánpótlását egy időre leállították. Így az első nemzeti junták már 1808-ban létrejöttek. A legfontosabbak, Quinto, Bogota, Santiago és Buenos Aires hamarosan az önkormányzati törekvések központjaivá váltak. E törekvések végül katonai összeütközésekhez vezettek. 1810-ben Rio de Platában kerül sor felkelésre, május 25-én kitör a lázadás Buenos Airesben, és gyorsan kiterjed az egész alkirályságra. A forradalomban mind az ország értelmisége, mind a vidéki lakosság részt vesz. Az előbbi csoport, amelyre nagy hatással voltak a francia forradalom eszméi, részben a jakobinusokat utánozva kifejezetten támogatja a terrorintézkedéseket. A másik csoport abban érdekelt, hogy a spanyol anyaország ellen kitört forradalmat a kereskedők és a nagybirtokosok ellen vigye tovább (1816. VII. 9.). Így alakulnak ki a társadalmi ellentétektől is szított függetlenségi mozgalmak.