Frigyes Vilmos, a brandenburgi Nagy Választó meghívására, ötven Bécsből elűzött zsidó család telepedik le Brandenburgban. Jogaikat és kötelességeiket a „Befogadott és védelmet élvező ötven zsidó családról kiadott rendelet” szabályozza. A védelembe vett zsidónak nem kell leróniuk a határ átlépésekor általánosan szokásos fejvámot (zsidóvám) sem. Évente meghatározott összeget kell fizetniük, melynek fejében húsz évre biztosítják számukra, hogy szabadon tartózkodhassanak az országban, és szabadon kereskedhessenek. Gyapjúval, vászonnal és kész öltönyökkel kereskedhetnek; az uzsora azonban tiltott számukra. A zsidók, köztük Bécs leggazdagabb kereskedőinek a feladata, hogy támogassák Brandenburg gazdasági fejlődését. A Nagy Választó célja az, hogy Brandenburg fejedelemség gyéren lakott területeit tőkeerős polgárokkal benépesítse. Más üldözött vallási irányzatok képviselői is menedéket találnak Brandenburgban. A védettség kiváltságait élvező zsidók kisebbséget alkotnak a zsidó közösségen belül. A rendelet kihirdetése után több zsidó hitközség alakul Berlinben, Potsdamban és a Warthe melletti Landsbergben. Istentiszteletet csak magánházaknál tarthatnak, zsinagógát nyilvánosan nem működtethetnek. A letelepedéskor a zsidóknak menlevelet kell vásárolniuk, és a legkülönbözőbb alkalmakkor, esküvőkor, halál esetén vagy házaik felépítése ürügyén adót kell fizetniük.