Római kori őrtornyok Portugáliában

2011. január 25. 11:09

„A rebellió elültével és a vidék pacifikálásával-újjászervezésével hirtelen megjelentek ezek az építmények” – nyilatkozta Joey Williams, a Buffalói Egyetem régésze, aki Rui Matalotoval együtt vezeti az ásatásokat. A csapat tíz évvel ezelőtt kezdte meg a kutatást: ekkor Mataloto feljegyzéseket készített az őrtornyokról, s megvizsgálta az ott talált régészeti leleteket. Csak ezt követően vette kezdetét az egyik építmény, a 9x5 méteres Caladhino feltárása, immáron Williamsszel az oldalán.

Williams szerint rendkívül véres volt az őrtornyok építését megelőző polgárháború. „Itt i.e. 82 és 72 között Quintus Sertorius vezetésével egy szakadár római köztársaság működött, hogy otthont biztosítsanak az elkeseredett rómaiaknak.” Az államférfi árnyékszenátust állított fel, majd kihívta Sullát, Róma diktátorát. Elsőre feltartóztatták a római hadsereget, Pompeius állítólag egyetlen ütközetben 10 ezer katonát veszített, de a hadvezér nem adta fel és tovább fegyverkezett.

Mindeközben Sertoriust – a katonai sikerek ellenére – belülről támadták. „A harcok közepette ellene fordult egyik itáliai tisztviselője, Perperna, aki miután díszvacsorára invitálta, meggyilkoltatta” – írja Leonard Curchin a római kori Hispániáról szóló könyvében. Sertorius halálával kezdett elfogyni a levegő a felkelők körül, majd 61-ben egy frissen kinevezett helytartó, bizonyos Julius Caesar került a tartomány élére, aki megzabolázta a római uralom ellen fellázadó törzsi csoportokat.

A huszonnégy őrtorony – egy nagyobb erőddel megerősítve Castelo da Lousánál – megépítése egybeesett a polgárháború végével és Caesar felemelkedésével. A közép-portugáliai Alto Alentejónál található építmények közötti kommunikáció nem mehetett zökkenőmentesen. „Nem tudtak egymásnak jelezni, világítani, még csak egy zászlót sem lengetni” – mondta el Williams, aki szerint mindez azt jelenti, hogy az őrtornyok irányítói csak egy szűkebb terület védelméért voltak felelősek. Az őrtornyoknál bányászatra utaló jeleket is találtak, amit foglyok, esetleg rabszolgák működtettek.

Caladhino mellett a régészek egy egy méter széles és két méter magas falat is feltártak. A toronyban két szobát találtak, amelyeket egy L-alakú folyosó kötött össze. A munka előrehaladtával a szakemberek ráadásul olyan régészeti leletekre is bukkantak, amelyeket általában nem szoktak a római katonákkal összefüggésbe hozni – például egy egyszerű szövőgépet. William szerint erre az önellátás miatt volt szükség, s rendszerint az őrszolgálatot teljesítőkre esett a hálátlan szerep. A másik magyarázat szerint nem katonák, hanem civilek laktak a tornyokban, ezt erősítik az építményekben talált agyagedények valamint egy olvasztókemence maradványai is.

Idővel a rómaiak otthagyták az őrtornyokat, és a környező villákban vertek tanyát. „Elképzelhető, hogy az itt élők a bányászatból meggazdagodva építhették fel a lejtőkön lakóházaikat” – villantott fel Williams egy lehetséges magyarázatot a környéken fellelhető villák jelenlétére.