A testrészek halála

2010. szeptember 6. 13:23

A hét főbűn „témája" hosszú évszázadok óta jelen van az európai, pontosabban a keresztény művészeti ikonográfiában. A középkor egyházi kitételei révén - elsősorban az elődeinek téziseire támaszkodó Aquinói Szent Tamáshoz köthetően - a hét főbűn fogalma - együttesen a hét boldogsággal, erénnyel együtt -, mélyen beágyazódott a keresztény gondolkodásba, és tanításának egyik alapfogalmává vált.

Hieronymus Bosch egy név azon számtalan művészek közül, akik a történelem folyamán feldolgozták e témát. Idővel minden alkotó személyes gondolatait közvetíthette a kérdéssel kapcsolatban, és az évek alatt, a társadalmi, morális kontextusokhoz igazodva, illetve azokra reflektálva, a hét főbűn képi megjelenése és mögöttes jelentése szép lassan megváltozott - hiszen minden kornak megvolt a sajátos képe a Gonoszról.

Győrffy László 2009-ben hét darabból álló, egyenként súlyos - középkori munkákat idéző - fatáblákra festett bűn-sorozata új olvasatot kínált az emberiség évszázados vétkezési forrásaira nézve, mondanivalóját pedig egy rendkívül letisztult képi világba burkolta. Persze ez egy sajátos olvasata volt a hét főbűnnek, hiszen Győrffy személyes asszociációiról volt szó. A magyarázó-ábrákra emlékeztető végső képi formátum szimbólumszerűen ábrázolt egy-egy bűnt, kifejezetten mai jelenségekre reflektálva - így például a Restség esetében a gyógyszer-túladagolásra, illetve az önpusztító hajlamra utalva, vagy a Kevélység tekintetében a plasztikai műtétek hivalkodó testrész-nagyobbításaira és az azt előidéző hiúságra.

E festmények születésével egy időben, a megvalósult ikonográfiával párhuzamosan, további szerteágazó gondolatok burjánoztak tovább a művész fejében egy-egy bűnre vonatkozóan, addig míg ezek a motívumok a mostani kiállítás alkalmával nem kerültek papírra. A hét főbűn témája tehát egy jó éven keresztül továbbérlelődött, de a jelenlegi alkalommal új köntösben öltött testet.

Győrffy László (Budapest, 1976) most a rézkarc műfaját választotta gondolatai közvetítésére alkalmazandó médiumként, mely egy különleges képi világ létrehozására adott lehetőséget, valamint egy másfajta hozzáállást is közvetít. A művész rézkarcaiban és egyedi rajz-festményeiben leplezetlenül gúnyol, a Chapman fivérektől kezdve a kereszténység tanaiig. Sőt, a társadalom politikai korrektségének fogalma sem menekül meg: Győrffy egyfajta új dogmaként, vallásként állítja be, némi cinizmussal fűszerezve. Képei nem rendelkeznek moralizáló szándékkal, a festő inkább egyfajta „földönkívüli" szemmel igyekszik ráirányítani tudatunkat bizonyos bűnökre, melyek úgy tűnik, akár akarjuk, akár nem, mindig is jellemzői lesznek az emberiségnek.

Megnyitó: 2010. szeptember 9., csütörtök, 18 és 20 óra között.
A kiállítást megnyitja: Nemes Z. Márió költő, kritikus
Helyszín: Várfok Galéria, Várfok terem, 1012 Budapest, Várfok u.14.

Még több részlet a galéria oldalán