Komárom megye egyik vezető, tehetős, középbirtokos család tagjaként Komáromban született 1808. február 12-én. Előbb szülővárosában, majd a győri jogakadémián tanult. 1828-ban tette le az ügyvédi vizsgát. 1833-tól Komárom vármegye aljegyzője (főjegyzői címmel), majd 1839-től tényleges főjegyző lett. 1844-ben a vármegye első alispánjává választották, majd 1847 novemberétől nádori ítélőmesterként működött. 1848 májusától a forradalmi kormány igazságügyi államtitkára volt, közben júniusban a népképviseleti választásokon a csallóközi kerület képviselője lett. Szeptembertől decemberi lemondásáig ő irányította a minisztérium munkáját, majd képviselői mandátumáról is leköszönt. Visszavonult a magánéletbe, a Bach-rendszer alatt nem vállalt hivatalt. 1861-ben az udvardi kerületből lett ismét képviselő, s a Határozati Párthoz tartozva az alsótábla elnöke lett.1865-től 1878-ig folyamatosan képviselte Komáromot a képviselőházban. A balközép párthoz csatlakozva a mérsékelt irányzat fejeként Tisza Kálmán mellett vezére volt az irányzatnak. 1873-ban kilépett a pártból és megalakította a kormányt támogató Középpártot. 1874-ben a két nagy párt közötti kompromisszumként elvállalta a pénzügyi tárcát. 1875-ben a Középpárt visszalépett a balközépbe és Tisza Kálmán a Deák-párt és a Balközép fúziójaként létrejött kormány vezetőjeként felkérte házelnöknek, így 1875 és 1879 között töltötte be a tisztséget. Nem sokkal 80. születésnapját követően budapesti lakásán hunyt el tüdőgyulladásban.