A rákospalotai születésű művésznő pályáját az 1920-as években Lichtenberg Emil kórusában kezdte, majd 1929-től a Palestrina Kórus, egy évvel később pedig a Mátyás-templom szólistája lett. 1935-ben Sík József növendékeként szerzett oklevelet a Zeneakadémián. A Magyar Királyi Operaház azonnal leszerződtette, ahol a Hunyadi László Gara Mária szerepében debütált. Dekorativitása, artisztikus mozgása, gazdag orgánuma és mély zeneisége révén hamarosan a társulat egyik vezető művésze lett. Pályáján mérföldkőnek számított az 1937-es Salzburgi Ünnepi Játékok, ahol Toscanini hívására és vezényletével Mozart Varázsfuvolá-jának Éj királynője szerepét énekelte. Különösen Mozart-operákban tündökölt: Klemperer legendás budapesti előadásainak egyik főszereplője volt. Neve összeforrott Mozart Figaro házasságá-nak Grófné és Strauss Rózsalovag-jának Tábornagyné alakjaival. Külföldi vendégszereplései során fellépett Bécsben, Bukarestben, Leningrádban, Moszkvában és Ostendében is. 1945. március 15-én Melindát alakította a II. világháború utáni első operaházi előadáson a Bánk bán-ban. A hatvanas évek végi nyugdíjba vonulásáig a magyar operakultúra aranykorának egyik utolsó nagy alakja volt. 1949-ben Kossuth-díjat, 1950-ben érdemes, 1951-ben kiváló művész címet kapott. 1969-ben a Magyar Állami Operaház örökös tagjává választották. Budapesten hunyt el 1994. augusztus 20-án.