Alsósztregován látta meg a napvilágot, családja még a XIII. században kapott nemességet. Nagyapja, Madách Gáspár ügyvéd, a Martinovics-per vádlottjainak védője. Apja vezető közéleti személyiség volt Nógrád megyében. Korán megözvegyült édesanyja egyedül nevelte gyermekeit. Madách Imre tanulmányait magánúton végezte. 1838-tól a pesti egyetem jogi karán tanult. 1842-ben ügyvédi vizsgát tett, majd megyei másodjegyző lett, de 1843-ban betegsége miatt lemondott tisztségéről. 1845-ben feleségül vette Fráter Erzsébetet. A szabadságharc bukása után Kossuth titkárának, Rimóczy Jánosnak a rejtegetése miatt börtönben volt (1852-53-ban), majd egy évig rendőri felügyelet alatt élt Pesten. Házassága megromlott, 1854-ben elvált, s ezután 1864. október 5-én bekövetkezett haláláig sztregovai birtokán elsősorban az irodalommal foglalkozott. 1861-ben visszatért a közéletbe: országgyűlési képviselő lett. 1862-ben, Az ember tragédiájának sikere után beválasztották a Kisfaludy Társaságba, 1863-tól a Magyar Tudományos Akadémia tagja volt. Katona József mellett őt tartják a XIX. század legnagyobb magyar drámaírójának. Írói pályáját versekkel kezdte. Jelentősek széles körű olvasottságról tanúskodó értekezései, cikkei. Kezdettől ösztönözte a nagy dráma megalkotása utáni becsvágy. A Commodus (1839) és a Nápolyi Endre (1842) történelmi témát dolgozott fel Gibbon és Fessler nyomán. A civilizátor (1859) `komédia Aristophanes modorában`, időszerű visszavágás Bach miniszter Blickjére. Az ember tragédiáját 1859-60-ban írta, és Arany János - főleg nyelvi és verselési - javításait figyelembe véve jelentette meg, mely már korában óriási népszerűségre tett szert. A műben az ember és az emberiség sorsára keresett magyarázatot, 15 színben Ádám és Éva alakja köré fonva a történelmet. A drámát száznál több alkalommal nyomtatták ki idegen nyelveken. Utolsó befejezett műve a Mózes (1860), melyben biblikus példázatban keresett választ a szabadságharc bukását követő időszak kérdéseire.