Székelyudvarhelyen született 1906. április 3-án. Bukarestben végezte a jogi egyetemet, majd Brassóban ügyvédként, később újságíróként tevékenykedett. Húszéves korára már ismert költő volt, írásait az Erdélyi Helikon, a Korunk, Magyarországon pedig a Válasz és a Kelet Népe közölte. Költészetével a Forrás nemzedék fiatal költőinek példaképévé vált. 1945 után kiemelkedő szerepe volt a magyar nyelvű irodalom és a könyvkiadás megújításában, ekkortól már csak az irodalomnak élt. A romániai magyar irodalmi élet egyik szervezője, s központi egyénisége volt. Minden irodalmi műfajban alkotott, s rendkívül termékeny alkotó volt; mintegy hetven könyve jelent meg. Versei mellett történelmi drámái is kiemelkedőek, amelyek a romániai magyarság sorsáról, történelméről szólnak. Román, német és angol nyelvből fordított. A román fővárosban hunyt el.