Bonaparte Lajos holland király fia, I. Napóleon unokaöccse Párizsban született 1808. április 20-án. Apjának bukása után családjával először Svájcba, majd Augsburgba, illetve Turgauba került. 1831-ben bátyjával részt vett Itáliában a romagnai felkelésben. Ezt követően 1836-ban és 1848-ban sikertelen kísérletet tett a hatalom megragadására Franciaországban. Az 1848-as francia forradalom kirobbanása után azonban újból visszatért Franciaországba és tagja lett a Nemzetgyűlésnek, majd még az év végén teljesült vágya: a parasztság és a katonaság támogatásával a Második Köztársaság elnökévé választották. De ez sem elégítette ki ambícióját: 1851-ben, a nagypolgárság érdekeinek képviselőjeként államcsíny útján diktátorrá, majd 1852. december 2-án császárrá kiáltotta ki magát, megteremtve ezzel a Második Császárságot. Belpolitikájára a bonapartizmus kormányzói módszerei voltak a jellemzőek: főként a hadseregre, a parasztság jómódú, konzervatív rétegeire és a nagypolgárságra támaszkodva egyszemélyi diktatúrát gyakorolt. Meglehetősen kalandos külpolitikát folytatott, természetesen felemás eredményekkel. 1853-56 között Anglia és Törökország oldalán részt vett az oroszok elleni ún. krími háborúban, hogy segítsen meggyengíteni Oroszországot. 1859-ben a Szárd Királyság oldalán Ausztria ellen fordult, s a solferinói ütközetben az osztrákok olyan súlyos vereséget szenvedtek, hogy kénytelenek voltak lemondani egész Lombardiáról. A Szárd Királyságnak nyújtott segítség fejében megkaparintotta Savoyát és Nizzát, amit az olaszok sohasem bocsátottak meg neki. Következő két háborúja csúfos kudarccal végződött. Először az 1862-67 közötti mexikói kalandja, az általa támogatott Miksa császár bukása ingatta meg trónját, majd 1870-71-ben a poroszok ellen indított háborúja a francia történelem legszégyenletesebb vereségével végződött. Az 1870. szeptember 2-i sedani ütközetben maga a császár is fogságba esett. A vereség hírére Párizsban kitört a forradalom, kikiáltották a köztársaságot. III. Napóleont, az utolsó francia császárt, a német fogságból történt kiszabadulása után, 1871-ben Angliába száműzték és két évre rá ott is halt meg.