A Fekete-tenger partján fekvő Tomiban (ma: Constanta) letöltendő száműzetésében meghal Publius Ovidius Naso. Ovidius Kr. e. 43-ban született. Gazdag édesapja politikai pályára szánta, ezért a legjobb neveltetésben részesült. Őt azonban a költészet érdekelte. A szerelem művészete (Ars amatoria), a Corinnához írt erotikus elégiái, a Szerelmek (Amores), valamint ünnepi naptára (Fasti), az Átváltozások (Metamorphoses) nagy hírnevet szereztek neki. Augustus császár döntése (Kr. u. 8.), melynek értelmében el kellett hagynia Rómát derékba törte pályáját. Nem lehet tudni pontosan, mi volt az uralkodó döntésének az oka. Egyes vélekedések szerint Ovidius verseinek szellemisége összeegyeztethetetlenek voltak a császári fenséggel, mások amellett foglalnak állást, hogy a költő valamilyen végzetes hibát követett el. A barbárok lakta településen való élet valóságos kínszenvedést jelentett Ovidius számára, azonban könyörgését Tiberius császár is figyelmen kívül hagyta. Tomiban keletkeztek az 5 könyvből álló Tristia c. elégiái, illetve a Levelek Pontusből (Epistulae ex Ponto) című négy könyve. Ovidius volt az első olyan költő, akinek művészetében megrendült az aranykori irodalom harmóniája. Ovidius nagy hangsúlyt fektetett költeményei nyelvi játékára, szellemességére.