Nagybiccsén (Bytca) született. Teológiai tanulmányait Bécsben végezte. Káplánként, majd tábori lelkészként dolgozott. Nyitrán szemináriumi lelkészként a helybeli gimnázium hitoktatója is volt. 1925-1938 között a Hlinka-féle Szlovák Néppárt képviselőjeként a prágai parlament tagja volt. Hlinka halála után őt választották a párt elnökévé. 1938. október 6-án a szlovák autonómiát eredményező úgynevezett zsolnai egyezmény kezdeményezője, 1938. október 8. - 1939. március 9. között az autonóm szlovák kormány elnöke volt. 1939. március 13-án Berlinben Hitlerrel megegyezett az önálló szlovák állam létrehozásáról. Ezt követően 1939. október 27-ig ő volt a szlovák miniszterelnök, 1939. október 26. és 1945. április 4. között pedig a Szlovák Köztársaság elnöki tisztét látta el. Ezután Ausztrián keresztül próbált menekülni, de elfogták. Az 1946. december 2-án megkezdett per nyomán 1947. április 15-én mint háborús bűnöst halálra ítélték, és három nappal később kivégezték.