A Párizs melletti Ville d'Avray mellett született 1816. július 14-én. Három évtizeden át diplomata volt (Svájcban, Perzsiában, Görögországban, Brazíliában és Svédországban). Barátjának tudhatta Bismarckot és a brazil királyt. Irodalmi alkotásai közül jelentős a reneszánszról szóló, öt nagy részre tagolt élőképsorozata, amelyben Itália történelmének 1490 és 1560 közé eső hét évtizedét elevenítette meg. Másik neves műve az Értekezés az emberi fajok egyenlőtlenségéről című, tisztán filozófiai alkotása, amelyben vizsgálta a fajok kialakulását és az evolúciót. Művében az árjagermán fajok - szerinte az angolok, az észak franciák és a belgák - magasabb rendűségét hirdette. Ezt a nézetét használták fel később a náci ideológusok, s ezért teljesen indokolatlanul fajelmélet megalapítójaként is emlegetik. Pedig ő a németeket nem is sorolta az árják közé, a fajok keveredését pedig befejezettnek tekintette, a reá való későbbi náci hivatkozás tehát teljesen megalapozatlan. Torinóban érte a halál.