Észak-Írország Edward Heath brit miniszterelnök közvetlen irányítása alá került. A lépés előzménye az volt, hogy az év elején - mivel az erőszak-cselekmények egyre nagyobb méreteket öltöttek az országrészben - a protestánsok újból a britek erőteljesebb beavatkozását követelték. A konzervatív londoni kormány azonban ehelyett engedményeket kért az ulsteri angoloktól, és béketervet terjesztett elő. A protestánsok azonban nem akartak eleget tenni a katolikus kisebbség egyenjogúsági törekvéseinek és radikális tiltakozásba kezdtek. Válaszul London átvette az ellenőrzést az észak-ír biztonsági szervek fölött, majd végül - legalább is egy évre egész Észak-Írország fölött. Ugyanis arra az időre William Whitelaw konzervatív párti képviselő váltotta fel posztján Brian Faulkner észak-ír miniszterelnököt. A leváltott kormányfő polgári engedetlenségre szólította fel protestáns honfitársait, majd amikor a helyzet elmérgesedett, 1973. január 30-án Londonderryben a brit katonák még a tüntető tömegbe is belelőttek. Az utána következő évtizedek sem hoztak megoldást az észak-ír problémára. Végül az Ír Köztársasági Hadsereg (IRA) 2005. július 28-án bejelentette, hogy véget vet az észak-írországi brit uralom ellen 35 éve vívott fegyveres harcnak, beszüntet minden fajta erőszakcselekményt és ígéretet tett fegyverkészletének teljes felszámolására a lehető legrövidebb időn belül, de továbbra is kitart célkitűzése, Írország demokratikus eszközökkel való újraegyesítése mellett.