Eperjesen látta meg a napvilágot. Az 1920-as években a Budapesti Hírlap munkatársa, később a Fővárosi Könyvtár könyvtárosa volt. 1935-ben Kerényi Károllyal megalapította a Sziget című folyóiratot. 1940-44 között az orosz fronton szolgált, majd megszökött. 1945-től tanulmányokat írt, antológiát szerkesztett, előadásokat tartott. Feleségével, Kemény Katalinnal írt művészeti tanulmánya miatt Lukács György hevesen támadta, ezért attól kezdve nem publikálhatott, sőt 1948-ban állását is elvesztette. 1964-ig segédmunkásként, majd raktárosként dolgozott vidéken. Írásait szamizdatban terjesztették. Műveinek meghatározó élménye a hiteles lét és a modern világ közti ellentmondás. A társadalom válságát vizsgálta, a lét értelmét a hagyományban, a teremtés előtti rendben ismerte fel, amellyel ellentétben állnak a ráció változó rendszerei. Feltárta az aranykor világát, amelyben a lét és az élet nem vált ketté. A tradicionalizmus egyetlen magyar képviselőjeként a lét teljességének helyreállítását nem a keleti tanok beolvasztásától, hanem az evangéliumi kereszténység megvalósításától várta. Esszéiben a tradíció mértéke, a tudás humora és a humor adta szabadság érvényesül. Fontosabb művei: A láthatatlan történet, Karnevál, Regényelméleti fragmentum, Forradalom a művészetben. Budapesten hunyt el 1968. november 7-én.