A szegény parasztcsaládból származó Brancusi Hobta-ban született 1876. február 21-én. Iskolába nem járt, gyerekkorában pásztorkodott a Kárpátokban. Fából szerszámokat és más tárgyakat faragott, egyszer narancsláda-deszkákból készített hegedűt. Hasonló munkái felkeltették egy gyáros figyelmét, aki 1894-ben beíratta a craiovai képző- és iparművészeti iskolába. Ott is főleg fafaragással foglakozott, írni-olvasni az iskolán kívül tanult meg. 1898-ban beiratkozott a bukaresti képzőművészeti főiskolára. Az akadémikus stílus nem vonzotta, a modellrajzot és az anatómiát mégis alaposan megtanulta. Első megbízása 1903-ban egy mellszobor volt. Rodin műveit megismerve Bécsbe, Münchenbe ment, majd 1904-ben Párizsba indult. Először 1906-ban állított ki a Szalonban. 1908-ban született első igazán eredeti műve: A csók - két összesimuló függőleges test zárt, téglaalakú tömege. Megerősödött művészete geometrikus jellege, amely számos művészre hatott, köztük Modiglianira is. 1912-ben készítette el az Alvó múzsát, amely az egyszerűsödés során majdnem teljesen tojásalakú lett. E formát gyakran alkalmazta, a Prométheusz és Az újszülött után 1924-ben alkotta A világ kezdetét, amely a tojás tiszta megjelenítése. Másik fontos motívuma a madár, amelyet 1912-ben Maiastra címmel faragott ki (ez egy román mondai figura). A letisztult madárformák 28 változatban készültek el. 1912-ben megkapta a bukaresti Szalon első díját. Gyakran fából faragta ki műveit, melyeket később bronzból vagy márványból is elkészített. 1918-ban készült a Végtelen oszlop, ennek egymás fölött ismétlődő elemei az ember és a világegyetem kapcsolatát fejezik ki. 1920-ban botrány lett a Szalonban X hercegnő című, fallikus jellegű szobra körül, amelyet a rendőrség visszavonatott vele. 1926-ban egy New York-i kiállításra kivitt Madár a térben című szobrát a vámosok nem akarták beengedni, mert egy gép alkatrészének nézték. Két évig pereskedett, ez jó reklámot jelentett műveinek. Nagy kiállításai közül az 1955-ös New York-i volt a legsikeresebb (a Guggenheim Múzeumban). 1952-ben francia állampolgár lett. Műtermét 80 szoborral a párizsi Musée d'Art Moderne-re hagyta. A modern plasztika meghatározó egyénisége, művészete a formák belső jellegzetességeit ragadja meg. A felesleges részletek elhagyásával az univerzális harmónia szépségének rendeli alá az anyagot. Művei sokszor totemekhez, bálványokhoz hasonlítanak, absztrakt szobrászatát az elegáns, visszafogott mértani formák és a felületek gondos kidolgozása jellemzik. Modernsége mellett a népművészet is szerves része alkotói világának.