Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet fia 1433 körül született. 1452-ben pozsonyi ispán, 1453-ban horvát-szlavón bán, 1453-ban V. László megbízásából a csehek elleni felvidéki hadjárat főkapitánya, 1456-57-ben temesi ispán volt. Apja halála után, 1456 augusztusa után a király László apjától örökölt tisztségeit Cillei Ulriknak adományozta. Hunyadi László azonban magát tekintette az országos főkapitánynak, nem engedte át a kezén levő királyi várakat, majd híveivel 1456-ban megölette Cilleit. V. László király ráruházta a főkapitányi tisztséget, s ugyan esküvel fogadta, hogy nem áll bosszút Cilleiért, 1457. március 14-én azonban elfogatta. Az országnagyok hűtlenség címén halálra ítélték Hunyadi Lászlót, s a budai vár Szent György terén lefejezték. Öccse, Mátyás király 1458 tavaszán a gyulafehérvári székesegyházba, atyja mellé temettette, de megbosszulására nem tett lépéseket. Emlékét több művészi alkotás őrzi: Erkel Ferenc operája, Petőfi Sándor (A király esküje), Arany János (V. László), Madarász Viktor (Hunyadi László siratása) és Benczúr Gyula (Hunyadi László búcsúja) festményei.