Nagyváradon született 1884. szeptember 5-én. A Ludovika Akadémián végzett, az I. világháborúban századparancsnok, illetve ezredsegédtiszt volt, majd a hadügyminisztériumban szolgált. 1919 után Horthy Miklós kormányzó kabinetirodájának katonapolitikai referense, s mint az államfő közvetlen környezetének tagja a két világháború közötti magyar politikai és közélet befolyásos személyisége volt. Szegény huszártisztből vagyonos vállalkozóvá vált. 1921-ben őrnagyként nyugdíjba vonult. 1922 októberében a Magyar Távirati Iroda Rt. vezetője lett, és az akkor még kicsiny hírszolgálatot - a koráramot felismerve - komoly információs nagyhatalommá alakította. Fellépett a propagandatevékenység centralizálása, a hírügynökség szoros állami felügyelet alá vonása, a napi politika kiszolgálójává tétele ellen. Az MTI feladatát mindvégig abban szabta meg, hogy a lehető leggyorsabban és a lehető leghitelesebben tájékoztasson. 1925-től a Magyar Telefonhírmondó és Rádió Rt. elnöke, s a Magyar Film Iroda vezetője is volt. Mindenütt magas színvonalat, nívós munkát követelt. 1935-37-ben belügyminiszterként tevékenykedett, jelentős szerepe volt az egypártrendszerre irányuló szervezkedés feltartóztatásában. Tagja volt a felsőháznak. 1940-41-ben a visszacsatolt Kárpátalja kormányzói biztosa lett.