Bálványosváron született, Kolozsvárott jogot, bölcsészetet és teológiát tanult, egyidejűleg az ottani konzervatórium növendéke lett. 1843-tól a zsibói Wesselényi-házban zenei nevelő volt, 1846-tól zongoratanításból élt Kolozsváron. Pestre költözése (1851) után néhány évig koncertezett. 1852-ben Gönczy Pál nevelőintézetének tanára lett. 1858-tól publikált. A Zenészeti Lapok szerkesztőbizottságának tagja (1860-63), írásait később a Budapesti Szemle és a Koszorú közölte. A magyar zenetörténeti kutatás egyik megindítója volt, s munkássága alapvető a magyar zenetudomány történetében. 1867-ben a Kisfaludy Társaság felvette tagjai sorába. Számos zenetörténeti, zenepadagógiai művet írt, s zenetörténeti forráskutatásokat is végzett. Nevezetes népdalgyűjteménye, bár a népzene és a népies műzene közti különbséget nem ismerte fel. Budapesten hunyt el 1899. február 9-én.