A magyar fővárosban látta meg a napvilágot 1924. március 5-én. Több csapatban játszott, majd Hungária körútra a kék-fehérekhez került, akik annak idején Bástya, illetve Bp. Vörös Lobogó néven szerepeltek. Igazi csapatemberként elsősorban a védekezésből vette ki a részét, és hátrahúzódva - újabb kori elnevezéssel élve: - beállósként játszott. A Hungária körúti együttessel kétszer nyert bajnokságot, 116 bajnokin játszott, a válogatottban 35 alkalommal szerepelt. Tagja volt az 1952-es helsinki olimpián bajnokságot nyert, az 1954-es világbajnokságon második helyezett, az Európa Kupában 1953-ban győztes és az Angliát Londonban 6:3-ra, Budapesten 7:1-re legyőző Aranycsapatnak. A világbajnoki döntő elvesztése után ő volt a csapat egyetlen játékosa, aki többé nem szerepelt a válogatottban. Edzői pályafutása során Afrikában tevékenykedett, majd az Erdért csapatát vezette. Nagyon fiatalon, az Aranycsapat játékosai közül elsőként hunyt el.