Pesti tanulmányai után Bécsben E. van der Nüllnél és A. von Siccardsburgnál, a bécsi opera tervezőinél, majd F. Schmidtnél tanult. 1867 után Pesten dolgozott, később itáliai tanulmányutat tett. Ezután Steindl Imre irodájába került, majd a Műemlékek Országos Bizottságának építésze volt, 1903-11 között a műegyetemen tanított. A magyar eklektikus építészet jeles alakjaként szerzett hírnevet, vonzalmát a neoromán és neogót stílushoz a romantikus nemzeti eszme hatotta át. 1873-96 között neogót stílusban teljesen átépítette a budavári Nagyboldogasszony-(Mátyás-)templomot. 1895-1903 között tervei szerint épült meg a Halászbástya, amely Schulek szerint `a magyar eszmevilágnak emel maradandó várat`, s amely a XIX. század vége kulissza-architektúrájának a középkori művesség gazdagságát bemutató, öncélú remeke. Ismert neoromán alkotásai: a szegedi evangélikus templom (1880-83), a Jánoshegyi Erzsébet-kilátó (Klunzinger Pállal), a pécsi Zsolnay-emlékmű és a szegedi fogadalmi templom terve. Számos középkori műemlék helyreállítása is az ő nevéhez fűződik, restaurálásai a kor elveinek megfelelő alkotások: a lőcsei városháza második emelete és pártázata, a nagybányai Szt. István-torony, a pozsonyi klarissza és ferences templomok tornyai, a kisszebeni, az ákosi és karcsai templomok átépítése. Balatonlellén hunyt el 1919. szeptember 5-én.