Rimaszombatban látta meg a napvilágot 1718. november 21-én. Gyerekként sokat betegeskedett, és állítólag rossz memóriája volt, úgyhogy nem jósoltak neki fényes jövőt. Még a debreceni Kollégiumba se vették fel, ő azonban nem csüggedt és szívós tanulással kiváló tudóssá, orvosdoktorrá képezte magát. Megtanult németül, görögül, latinul és héberül és oly kitűnő orvos lett, hogy külföldi egyetemek sora csábította katedrájára. 37 évig oktatott a Debreceni Református Kollégiumban, ahol híres és `ördöngös` fizikai kísérletek fűződtek a nevéhez. Elsőként ő tanított hazánkban kémiát, csillagászati megfigyeléseket végzett, kétszáz gyógyszer receptjét dolgozta ki, egzakt matematikai módszerekkel elemezte a debreceni csecsemőhalandóság adatait, megteremtve ezzel a magyar egészségügyi statisztikát. Foglalkozott a gyógyvizek hatásvizsgálatával, és kéttizedes pontossággal határozta meg Debrecen földrajzi szélességét, de gyakorló lelkész és nagyhírű prédikátor is volt. 1786. november 16-án Debrecenben hunyt el. Kortársai és az utókor egyaránt csodálták, Jókai Mór róla írta A magyar Faust című könyvét.