1904. május 17-én sokgyermekes művészcsaládba született , apja táncos-komikus volt, anyja énekesnő. Nem készült színi pályára. Betonozó-és fémmunkásból apja kívánságára lépett a revüszínpadra. Pályáját a Folies Bergére és a Moulin Rouge színpadán kezdte statisztaként, de volt sanzon- és operetténekes is. Az 1930-as évektől kezdve meghatározó alakja lett a francia filmművészetnek. A kor legjobb rendezőivel dolgozott (Renoir, Duvivier, Carné). 1940-ben a náci megszállás elől Amerikába szökött, majd belépett a szabad franciahadseregbe, és részt vett Franciaország felszabadításában. A háború után újra filmezni kezdett, de művészi pozícióját csak az 1950-es évek második felében szerezte vissza (Átkelés Párizson 1956, A nyomorultak 1957). Sikere volt úgy a szórakoztató művekben, mint komolyabb darabokban, a Gabin-filmekre tódult a közönség. Sajátos játékstílusát az egyszerűség, a természetesség jellemezte. Megragadó erővel alakított köznapi embereket, arcjátékkal, apró gesztusokkal játszott. Emlékezetes alakítást nyújtott többek között a Mire megvirrad, A nagy ábránd, A szicíliaiak klánja, a Két férfi a városban című filmekben, valamint a Maigret-sorozat filmjeiben. Rövid ideig saját filmgyártó céget üzemeltetett Fernandellel együtt, GAFER néven. Pályája a Szentév című filmmel zárult 1976-ban.