A Komárom megyei Csúz településen látta meg a napvilágot. A budapesti Tudományegyetem jogi karán szerzett doktori címet, s ügyvédként kezdte pályáját. 1901-ben került az Igazságügyi Minisztériumba, ahol először miniszteri tanácsos, később osztályvezető lett. Inkább szorgalmával, mint vezetői képességeivel tűnt ki. 1918 őszén a Károlyi-kormány igazságügyi miniszterré nevezte ki, majd Károlyi köztársasági elnöksége idején 1919. január 19. és 1919. március 21. között a Tanácsköztársaság kikiáltásáig miniszterelnök és külügyminiszter volt. Amikor a polgári őszirózsás forradalom a kommunisták proletárdiktatúrájába torkollott, Berinkey helyét a Garbai Sándor vezette Forradalmi Kormányzótanács vette át, ő pedig visszatért az ügyvédi gyakorlathoz. Számos cikke jelent meg a nemzetközi, a büntető- és magánjog köréből. A magyar fővárosban hunyt el 1944. június 25-én.