1847-ben forradalmi versei és lázító publicisztikája miatt letartóztatták, majd az 1848-as márciusi forradalom szabadította ki börtönéből, s ezután részt is vett a bécsi forradalomban. Sajtótudósítóként Magyarországon is járt. Több Petőfi verset fordított. Jelentős a forradalomról írt visszaemlékezéseinek a magyar szabadságharcról és Kossuthról írt fejezete. 1860-tól Genfben az irodalom professzora volt. Élete végéig élesen ellenezte a Poroszország vezette német egységtörekvéseket. 1872. május 13-án hunyt el Obeddöblingben. Jelentősebb művei: Kehely és kard (versgyűjtemény), Harc az erdőért (regény), Móric pap verses krónikája (politikai szatíra).