Az erdőbényei születésű író a debreceni református kollégiumban fejezte be tanulmányait 1805-ben. 1810-től Tisza Lajos nevelője volt Geszten, Debrecenben, majd Bécsben. Az osztrák fővárosban ismerkedett meg Márton Józseffel, akinek bíztatására letelepedett a városban. A magyar irodalom pártfogójaként 1822-ben Zsebkönyv címmel szépirodalmi almanachot alapított. 1824-ben kiadta a Magyar Kurir irodalmi melléklapját, a Kedveskedőt. 1823-26-ban nehéz anyagi feltételek között megjelenttette a Hébe című irodalmi zsebkönyvet, amelyben írásai közül is közölt néhányat. 1826-ban irodalom tanárnak hívták Debrecenbe, de hirtelen halála (1826. június 7.) miatt már nem tudta elfoglalni a tanszéki állást. Pályafutásának tragédiája éppen az volt, hogy a magyar irodalmi élet központja működése idején Pestre tevődött át.