Sümegen született 1868. március 22-én. A budapesti egyetemen tanult jogot, majd ügyvéd lett. 1894-ben megalapította a Demokratikus Kört, s még ugyanebben az évben bekerült Budapest törvényhatóságába. 1901-ben demokrata párti programmal országgyűlési képviselővé választották. 1904-ben, a vasutas sztrájk idején ő vezette a sztrájkolók és a kormány közötti tárgyalásokat, majd a perbefogott vasutasok védőügyvédje volt. 1917. június 15. augusztus 18-ig az Eszterházy, majd 1918. január 25-től május 8-ig a második Wekerle-kormányban töltötte be az igazságügy- miniszteri tisztséget. Noha liberális politikusnak számított, meggyőződéses legitimista volt. Az 1918-as, ún. őszirózsás forradalom napján emigrált és csak a Tanácsköztársaság leverése után tért haza Magyarországra. Gál Jenővel együtt újjászervezte pártját Nemzeti Demokrata Polgári Párt éven. Tevékenyen részt vett az 1924-ben alakuló a baloldali ellenzék egy részét összefogó Demokrata Blokk létrehozásában és működésében. 1926-ban gyógykezelésre az ausztriai Baden-be utazott, ahol hirtelen meghalt.