Magyar származású nürnbergi ötvös fiaként látta meg napvilágot. A német gótikus festészet eredményeit, rajzbeli hagyományait fejlesztette tovább a valóság teljes megismerésére irányuló reneszánsz törekvések szellemében. A valóságot nagy egyszerűséggel visszaadó vízfestményei a korai tájképfestészet remekei. Rézmetszetei közt új műfajt képviselnek népi életképei. 1498-ban készült az Apokalipszis című fametszete, amelynek 15 lapja a középkort idéző mozgalmas, kavargó grafika. 1511-ben adta ki Nagy Passio és Kis Passio, valamint Mária élete című fametszetsorozatait, amelyekben a reneszánsz művészet formanyelvének teljes elsajátítása tükröződött. Szenvedélyesen foglalkozott művészetelméleti kérdésekkel, arányelméleti-geometriai kutatásokkal. 1528-ban jelent meg Tanulmány az emberi test arányairól című értekezése. Nürnbergben halt meg 1528. április 6-án.