A szoncovkai születésű zeneszerző 1904-14 között Pétervárott tanult a konzervatóriumban, diplomája átadásakor Anton Rubinstein-díjjal is kitüntették első nagy műve, a Desz-dúr zongoraverseny előadásáért. 1908-tól lépett fel zongoristaként Szentpéterváron, majd Moszkvában, első műveit 1911-ben nyomtatták ki. Főleg Sztravinszkij hatott rá, de az irodalom, a színház és a képzőművészet korabeli nagyjai is. 1914-ben ismerkedett meg Szergej Gyagilevvel, akivel több balettet állítottak együtt színpadra. Az I. világháború előtt Londonba és Párizsba utazott, s megismerkedett a művészetek új jelenségeivel. Első operája, a még kiforratlan Magdaléna után 1916-ban fejezte be Dosztojevszkij A játékos című elbeszélésének zeneszínpadra álltását, amely nagy sikert aratott. Az 1917. februári forradalom után lelkesen komponált, akkor alkotta a D-dúr hegedűversenyt, a Klasszikus szimfóniát, a Heten voltak című kórusművet, s a C-dúr zongoraversenyt. Beválasztották a Művészeti Dolgozók Szovjetjébe, de a polgárháború miatt 9 hónapig a Kaukázusban rekedt. 1918 tavaszán elhagyta hazáját. New Yorkban zongorajátékával hatalmas sikert, de vitákat is aratott. A Chicagói Operaegyesület megrendelésére 1919-re készült el Carlo Gozzi nyomán A három narancs szerelmese, de csak 1921-ben mutatták be. 1920-ban Párizsba ment, majd Németországban élt. 1927-ben körutat tett a Szovjetunióban, ahol lelkesen fogadta a közönség. Az 1930-as évek elején nagy sikerrel turnézott mint zongorista Nyugat-Európában és az Egyesült Államokban. 1933-ban elhatározta, hogy végleg hazatér, otthon töltött évei alatt művészetének realista és epikus jellege bontakozott ki. Létrehozta a hagyományos tonális és melodikus eszközök, valamint a 20. század újításainak szintézisét. 1935-ben írta a g-moll hegedűversenyt, s a Rómeó és Júlia balettzenéjét, 1938-ban Eizenstein filmjéhez, A jégmezők lovagjához a kísérőzenét. 1936-ban keletkezett a Péter és a farkas meseszvit. Írt egy vígoperát Eljegyzés a kolostorban címmel, s egy kantátát az októberi forradalom 20. évfordulójára. A világháború alatt Tolsztoj Háború és békéjéből tervezett operáján dolgozott. Újító szelleme mutatkozott meg az 1945-47-ben írt VI. szimfóniában és az e-moll gordonkaversenyben, melyet Msztyiszlav Rosztropovicsnak, valamint az f-moll hegedűszonátában, melyet David Ojsztrahnak ajánlott. 1953. március 5-én halt meg Moszkvában. Önéletrajza 1981-ben jelent meg magyarul.