Érmihályfalván született 1906. december 18-án. 1925-től jelentek meg expresszionista szabadversei Kassák Lajos lapjaiban, a akkor költözött Budapestre. Alkalmi munkákat vállalt. A Magyarországi Szocialista Munkáspárt tagjaként letartóztatták, kitoloncolták Romániába, de hazaszökött. Akkori verseiben formailag a Nyugat ízlésvilágához közelített. 1936-1942 között írt verseit A lélek panaszaiból címmel gyűjtötte össze. 1945 tavaszától a Népszava munkatársa, majd az Atheneum kiadó lektora volt. 1948 és 1953 között elkötelezetten pártos költő volt (A hűség és a hála éneke, A nép szívében). Később világnézeti válságba sodródott, 1956-ban már tagja volt az Írószövetség forradalmi csoportjának. Ezért 1957-ben bebörtönözték, de 1958-ban amnesztiát kapott. A Tűzből mentett hegedű című kötetében többek között halott feleségét siratta el (Sirály). 1964-től karcolatokat, jegyzeteket, tárcákat is publikált. Gyermekversei és verses meséi a műfaj termékeny és népszerű művelői közé emelték. Több kötet szépprózát is írt. Kossuth-díjjal 1949-ben és 1954-ben, József Attila-díjjal 1951-ben és 1974-ben tüntették ki. Budapesten érte a halál.