Miguel de Cervantes Saavedra Alcala De Henares-ben született 1547. szeptember 29-én. Gyermekkorában apjával vándoréletet élt, így igen rendszertelenül végezte iskoláit. Előbb a katonai pályát választotta, harcolt Lepantónál (1571), ahol elveszítette fél karját. Török fogságba esett, rabszolgaként Algírba került (1575-1580). Madridba való visszatérése után, a Győzhetetlen Armada ellátásával megbízott élelmezési felügyelő lett. Később több komédiájának és tragédiájának témáját kalandjaiból merítette. Visszaélésekkel vádolták, ezért kiközösítették és bebörtönözték. Szabadulása után adóellenőr lett, s követte III. Fülöp udvarát. Gondjai, s talán a divatjamúlt eszmékhez való ragaszkodása révén találta meg Az elmés nemes Don Quijote de la Mancha anyagát, (amelynek első része 1605-ben jelent meg). Könyvével híressé vált, nagyurak védelme alatt állt, így az irodalomnak szentelhette életét. Bár többi műve világirodalmi jelentőségében nem hasonlítható a Don Quijotéhoz, az egykorú spanyol irodalom minden műfajában jelentőset alkotott. 39 önálló, nagyrészt alkalmi költői műve mellett színpadi és prózai írásai is számos költeményt tartalmaznak. Műveiben mind a hagyományos spanyol, mind pedig az új olaszos formák legtöbb metrikai lehetősége fellelhető. A reneszánsz novellisztikából és a népi színjátszásból ismerős alakokat felvonultató darabok közül néhány Magyarországon is megjelent és színpadra került.