12. századi dokumentumok már javarészt Adalbertnek tulajdonítják a cseh, lengyel és magyar nép tömeges megtérését. A cseh Premysl nemzetséggel viaskodó Slavníkok előkelő fia, Vojtech. Tanulmányai színhelyén, Magdeburgban kaphatta az érsektől az Adalbert nevet. 983-ban prágai püspök lett. 995-996(?)-ban a magyar Géza fejedelem udvarában időzött, fiára, az ifjú Vajkra nagy hatást gyakorolt. A hagyomány szerint ő keresztelte és bérmálta meg a későbbi szent királyt. Sokat utazott (Róma, francia föld, lengyel föld, miután családját a Premyslek otthon lemészárolták). 996-97 telén reménytelen kísérletet tett a poroszok megtérítésére, majd a litvánokhoz indult, de 997. április 23-án vértanúhalált halt Krisztusért Elbingnél, Danzig közelében. Adalbert holttestét Boleszlav fejedelem kiváltotta gyilkosaitól, hogy a `lengyel Esztergomban`, Gnieznóban temettesse el. III. Ottó az 1000. évben a várost az érsekség központjává avatta. Később ő lett Lengyelország első szentje. Relikviáit 1030-ban Prágába vitték, ahol a csehek is nemzeti szentjükként tisztelik Vojtech Slavníkot, Szt. Adalbertet.