Jurij Valentyinovics Trifonov Moszkvában született 1925. augusztus 28-án. Szülei a sztálini önkény áldozatai voltak (apja elpusztult 1937-es letartóztatása után, anyja nyolc évet töltött száműzetésben), - ezzel kapcsolatos emlékei végigkísérték egész életét, s kulcsszerepet kaptak műveiben. A II. világháború alatt egy moszkvai repülőgépgyárban dolgozott. 1949-ben elvégezte a Gorkij Irodalmi Főiskolát. A következő évben adták ki Diákok című regényét, amelyben elsőként adott képet az értelmiségi ifjúság háború utáni helyzetéről. Későbbi regényeiben, az ún. moszkvai kisregényekben a kispolgári környezetükkel meghasonlott, de azzal szakítani nem tudó értelmiségiekről tudósított. Édesapjának állított emléket a Máglyafény (1965), illetve később Az öreg (1978) című műveiben. Regényépítkezéseinek sajátossága az időviszonyok kötetlensége. Utolsó, összefoglaló érvényű műve, a Hely és idő című regény, amely 1981-ben jelent meg.