Szülővárosának, Székesfehérvárnak cisztercita gimnáziumában érettségizett. 1934 nyarán lett novícius, jezsuita szerzetes, kispap. Rendtársai, tanárai szerették, tisztelték, igazi apostollá vált. `A bűnösök megtéréséért - engesztelő áldozatul` - önmagát ajánlotta fel Krisztusnak. 19 éves korában gyógyíthatatlan betegség támadta meg, s 1935-ben egész évben szenvedett, de zúgolódás, panasz nélkül viselte a fájdalmakat. 1935. december 17-én bekövetkezett halála után sok ember fordult hozzá segítségért, székesfehérvári sírjánál sok márványtáblácska hirdeti az ő közbenjárásának tulajdonított imameghallgatásokat. 1941. október 11-én megindult boldoggá és szentté avatási perének első, egyházmegyei, 1948-ban pedig második, római szakasza.