Nogent-sur-Marne-ban született. Pályafutását sanzonénekesként kezdte, majd a vígopera műfajában folytatta. A II. világháború idején A partizánok dala című művével aratott sikert. Már az 1930-as években bebarangolta az Egyesült Államokat, fellépett a londoni Palladium színpadán, sokat szerepelt a rádióban. A háború alatt egyébként Dél-Amerikában és az Egyesült Államokban turnézott. 1945-ös hazatérése után a filmezés felé fordult; híres filmje volt a Paris chante toujours (Párizs mindig énekel). Nagy sikerrel lépett fel az Etoile színházban, az Olympia színpadán, és annak ellenére, hogy igazi párizsinak vallotta magát, otthonosan mozgott öt világrész színpadán. Az 1980-as évek elején újabb amerikai meghívásnak eleget téve a New York-i Lincoln Center-ben, majd Rio de Janeiróban adott emlékezetes hangversenyeket. Emlékiratait 1979-ben, Robert Laffont adta ki. 1994. február 24-én halt meg Cannes-La Bocca-ban.