A II. világháború legkiemelkedőbb brit katonai vezetője 1887. november 17-én született Alton-ban. Iskoláit a londoni St. Paul's Schoolban és a sandhursti Királyi Katonai Akadémián végezte. Részt vett az I. világháborúban, s a hadseregnél maradt a háború után is. A II. világháború kezdetén hadosztályparancsnok volt Franciaországban. A szövetséges csapatok dunkerque-i evakuálása után ő lett a német invázió megelőzésére létrehozott délkelet-angliai védelmi övezet parancsnoka. Churchill miniszterelnök 1942 augusztusában az észak-afrikai 8. hadtest parancsnokává nevezte ki, amely nem sokkal előbb szenvedett vereséget Rommeltől és hátrált vissza Egyiptomba. Montgomery először megerősítette a harci szellemet, létszámbeli és fegyverzeti fölényt teremtett, majd megállította a német előrenyomulást, és El-Alameinnél 1942 novemberében legyőzte Rommelt. Ezután kiszorította a németeket Egyiptomból, s tovább kergette őket Észak-Afrikán keresztül, míg Tunéziában végre megadták magukat. Montgomery jelentős szerepet vitt a szövetségesek 1943-as szicíliai partraszállásában, és 8. hadseregével tovább nyomult észak felé Itália keleti partjai mentén. 1944-ben a franciaországi invázió vezetésével bízták meg, amelynek során több konfliktusa volt Eisenhower főparancsnokkal és amerikai tábornoktársaival is. Tábornagy lett, a 21. brit-amerikai hadseregcsoport parancsnoka. Észak-Franciaországon, Belgiumon, Hollandián és Észak-Németországon keresztül nyomult előre a németek északi hadseregének 1945. május 4-i lüneburgi kapitulációjáig. A háború után megkapta a Térdszalagrendet és a vikomt címet. Ő lett a Rajnai Brit Hadsereg parancsnoka, majd 1946-48 között brit birodalmi vezérkari főnök. Ezután a Nyugat-Európai Unió védelmi szervezetének elnöke, majd 1951-58 között a NATO-ban az európai haderők parancsnokának helyettese volt. Számos katonai értekezése mellett megírta visszaemlékezéseit Emlékiratok (1958) és Út a parancsnoksághoz (1961) címmel. A háború története című hadtörténeti munkája 1968-ban jelent meg. Elővigyázatos, alapos stratéga volt, hadmozdulatait igen aprólékosan készítette elő. Csak akkor kezdett támadást, ha az ember- és hadianyagot tökéletesen megfelelőnek ítélte. Ez vezetett sorozatos győzelmeihez, s bár ez előrehaladását lassította, igen népszerűvé tette katonái körében. Hampshire-ben érte a halál.