A budapesti születésű tudós 1936-41 között a szegedi egyetemen, majd 1945-1967-ben az ELTE-n tanított klasszika- és provinciális archeológiát, művészettörténetet és múzeológiát. A görög és római művészet - elsősorban a görög terrakottaszobrászat -, valamint a pannóniai reliefplasztika kiváló kutatója volt. Mintegy 400 tanulmánya, cikke jelent meg hazai és külföldi szaklapokban. Budapesten halt meg 1971. január 9-én. Főbb művei: Mitológiai és szimbolikus képtípusok a pannóniai síremlékeken (Bp., 1918); Az Orsz. Magy. Szépművészeti Múzeum antik terrakottagyűjteményének katalógusa (Bp., 1930); Színész-maszkok és szobrocskák antik terrakotta gyűjteményünkben (Bp., 1940); Terrakotten-Studien (Bp., 1945); Az antik kiállítás katalógusa (Dobrovits Aladárral, Bp., 1947); Görög művészet a perzsa háborúig (egy.-i jegyzet, Bp., 1948).