Hódmezővásárhelyen született. Gyűjtőmunkájának köszönhetően nyílt meg 1904 decemberében a városi múzeum, amelynek vezetője lett. 1912-ben Nyíregyházára került, ahol 1925-től múzeumigazgatóként dolgozott, s az ő érdeme volt a néprajzi gyűjtemény fejlesztésének megindítása. Tudományos tevékenysége során főként a nép mindennapi életét kutatta. Fő művei: A szegény ember élete, A szegény asszony élete és a Vásárhelyi hétköznapok. 1948-ban Kossuth-díjjal tüntették ki. 1965. február 4-én halt meg Budapesten.