Varsóban látta meg a napvilágot 1941. június 27-én. Színházi szakközépiskolát végzett 1957-62 között. 1964-68-ig a lódzi Filmművészeti Főiskolán tanult, ahol rendezői diplomát szerzett. 1964-80-ig a varsói Dokumentumfilm Stúdióban rendezett dokumentumfilmeket. 1973-tól készített televíziós filmeket. 1970-től volt a TOR Filmstúdió tagja, ahol játékfilmeket forgatott. 1979-82 között forgatókönyvírást és rendezést tanított a Sziléziai Egyetemen, de 1984-88-ig tanított Berlinben, Helsinkiben és Svájcban is. Dokumentumfilmesként az 1960-as, 70-es évek lengyel valóságának számos fontos pillanatát rögzítette, hatásosan érzékeltetve az emberek kiszolgáltatottságát, a változások szükségességét. Első játékfilmjében, a Sebhelyben a munkások és a politikai vezetés konfliktusával kapcsolatban az 1970-es gdanski eseményeket idézte. Az 1981-ben elkezdett Véletlen című alkotását a szükségállapot bevezetése miatt csak öt év múlva tudta befejezni. A kényszerű hallgatás alatt a lengyel televízió felkérésére készítette a Tízparancsolat című, nagyszabású sorozatát. Két isteni intelemnek a moziváltozatát is leforgatta, s a Rövidfilm a gyilkosságról a világ filmművészetének legelső vonalába emelte. Átütő sikert aratott Cannes-ban, 1988-ban pedig mint legjobb európai alkotó nyert Félix-díjat. A tv-sorozatból kiemelt, játékfilmként forgatott Rövidfilm a szerelemről című alkotása szintén sikeresnek bizonyult. A Nincs vége című filmjének hőse már felülről, a túlvilágból szemléli a szükségállapotban kialakult, szerencsétlen lengyel helyzetet. A Három szín - Kék, Fehér, Piros című filmtrilógiájában arra a kérdésre kereste a választ: hol vannak ma a szabadság, az egyenlőség és a testvériség eszméi?