A Londonban ülésező ún. Pontus-konferencia, (amely a Fekete-tenger ősi neve után kapta ezt az elnevezést) 1871. március 13-án megszüntette a Fekete-tenger semlegességét. Ez a határozat Oroszországnak kedvezett, s döntő szerepet játszott benne Bismarck porosz kancellár orosz politikája. A tenger semlegességét 1856. március 30-án a krími háborút (1853-56) lezáró párizsi békekonferencián fogadták el. A béke elzárta a tengerszorosokat a hadihajók elől. Törökország a Dardanellákat már régóta zárva tartotta, 1833-ban pedig kötelezte magát, hogy ha az oroszok kívánják, idegen országok hadihajóit nem engedi át. 1841-ben a Dardanella-egyezményben a britek és franciák elérték, hogy a szoros az oroszok számára is zárt legyen. A párizsi béke ezt helyben hagyta, s Orosz- és Törökország kötelezték magukat, hogy csak 10-10 hadihajót tartanak a Fekete-tengeren. Az 1871. évi londoni konferencián a nagyhatalmak elfogadták, hogy az oroszok bármennyi hajót tarthatnak, ám a Dardanellák zárva maradt. A kérdés 1891-ben éleződött ki, amikor a katonákat szállító orosz hajókat a törökök nem akarták átengedni. A két hatalom végül abban állapodott meg, hogy a katonákat vagy fegyvert szállító hajókról az oroszoknak jelentést kell tenniük.