Az orenburgi területen található Musztafino-ban látta meg a napvilágot. 1941-től a szovjet hadseregben szolgált. Egy évvel később súlyosan megsebesült, német fogságba esett, majd koncentrációs táborba hurcolták. Hazaszeretetre, hősies ellenállásra buzdító költeményei a fogolytáborban keletkeztek. Ellenállási csoportot szervezett a foglyok kiszabadítására, ezért a fasiszták 1944. augusztus 25-én Berlinben kivégezték. Halála után, 1956-ban megkapta a Szovjetunió hőse címet. Jövünk címmel jelent meg önálló kötete. A ma nevét viselő Tatár Állami Opera- és Balettszínház egyik megszervezője volt.