Eredeti neve Sárosy Lajos, de mivel mostohaapja nem szerette a költőket, első versei megjelenésekor az ő megtévesztésére vette fel a Gyula nevet. Jogi tanulmányait az eperjesi kollégiumban végezte. 1838-ban Sáros vármegye aljegyzője, 1840-ben aradi, 1848 nyarán pesti váltótörvényszéki jegyző lett. 1849 első hónapjaiban kormánybiztosként működött Debrecenben, majd országgyűlési képviselővé választották. Kossuth biztatására megírta és kiadta Arany Trombita című, a szabadságharcról szóló verses krónikáját 12 `lehelet`-ben, amelynek minden fellelhető példányát a szabadságharc bukása után megsemmisítették. Sárosinak is bujdosnia kellett, de 1852-ben elfogták, halálra ítélték, majd életfogytiglani várfogságot kapott. 1855 végéig raboskodott Königgrätzben, majd Pesten folytatta írói munkásságát. 1859-ben a solferinói osztrák vereség hírére rögtönzött Krinolin-vers című költeményéért ismét perbe fogták, s 1860. márciustól novemberig a csehországi Budweisbe internálták. Utolsó hónapjait Pesten töltötte. A városban halt meg 1861. november 16-án.