Alföldi András 1895. augusztus 27-én született Pomázon. 1913-ban érettségizett, majd a budapesti tudományegyetemen szerzett történészdiplomát és bölcsészdoktorátust, 1918-ban. 1923-32-ig a debreceni egyetemen, 1932-47-ig pedig a budapesti tudományegyetemen adott elő archaológiát. 1947-ben politikai okokból Angliába emigrált, majd egy év múlva Svájcban telepedett le. 1952-56-ig a berni egyetemen tanított, utána Baselben volt egyetemi tanár. Ezután a princetoni egyetem meghívására az Egyesült Államokba ment, ahol 1965-ig, nyugalomba vonulásáig egyetemi tanárként működött. Tudományos lapokat szerkesztett és tagja volt a vatikáni pápai archeológiai akadémiának, valamint az angol, a svéd, a dán és az osztrák tudományos akadémiának. 1960-ban a Promio Cultori di Roma díjjal tüntették ki. Főbb művei: A gót mozgalom és Dácia feladása, Dákok és rómaiak Erdélyben, Az eszmék konfliktusa a kései római birodalomban, A korai Róma és a latinok, Tanulmányok Caesar monarchiájáról.