Beyer Gizi Budapesten született 1893. szeptemer 19-én. 1914-től - egy év (1924-25) megszakítással, amikor a Magyar Színházhoz szerződött - a Nemzeti Színházban játszott. Az 1920-as évek végén már az ország egyik legünnepeltebb, rendkívül sokoldalú, széles skálájú művésze volt. Gondosan kidolgozott és tudatosan megszerkesztett játék, kiváló beszédtechnika és mimikai készség jellemezte alakításait. Sikereit a darabok százon felüli előadássorozatai jelezték. Több magyar film főszerepét is eljátszotta, rendszeresen szerepelt a rádió műsoraiban is. 1948-ban kapott Kossuth-díjat. A hozzá közelállók véleménye szerint nem öngyilkos lett - ez a hivatalos verzió -, hanem férje, Germán Tibor orvos attól való félelmében, hogy felesége halálos beteg, megzavarodott elmével adta be neki a halálos adag morfiumot, majd maga öngyilkos lett. A halálát követő évben nyílt meg budai villájában a nevét viselő emlékmúzeum. A Bajor Gizi Színészmúzeum emlékszobáiban a színházművészet legjelesebb magyar képviselőire emlékezhetünk. Főbb szerepei: Annuska (Gárdonyi Géza); Erzsébet (Bródy Sándor: A dada); Júlia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Titánia (Shakespeare: Szentivánéji álom); Sárika (Zilahy L.: Süt a nap); Fruzsina (Zilahy L.: Zenebohócok); Minna (Lessing: Barnhelmi Minna); Anna (Niccodemi: Hajnalban, délben, este); Leila (Szép Ernő: Azra); Zilia (Heltai J.: A néma levente); Cécile (Herczeg F.: Kék róka. Ismertebb filmjei: 100.000 koronás ruha (1919); Petőfi (1921); A megbűvöltek (1921); Rongyosok (1925); Az orvos titka (1930); Kacagó asszony (1930); Két fogoly (1937); A szűz és a gödölye (1941).