1944-től Zürichben élt. Még Budapesten a Gyógypedagógiai Főiskola Lélektani Laboratóriumában dolgozta ki a sorselemzés módszerét és a hozzá kapcsolódó teszt-eljárást. A később róla elnevezett teszt személyiségvizsgáló módszerré vált a pszichológiában. Svájcban kísérleti ösztöndiagnosztikai és sorsanalitikus munkaközösséget, valamint sorsanalitikus gyógytársulatot szervezett. 1969-től a Szondi Intézet igazgatója volt. Híres könyvei A fogyatékos értelem és Az örökléstan jelentősége a gyakorlatban. Munkássága a klinikai pszichológia mellett a kísérleti és fejlődéspszichológiát is nagyban befolyásolta. Küsnacht-ban halt meg.