Blaha Lujza (Reindl Ludovika) Romaszombatban született 1850. szeptember 8-án. Szülei is színészek voltak. Apja, Reindl Sándor huszártisztként részt vett a szabadságharcban. Halála után a gyermeket egy Kölesi nevű színészcsalád vette pártfogásába. Ő maga először gyerekszerepekben lépett fel, Kölesi Lujza néven. 1864-ben a budai Népszínházban játszott, majd Szabadkára szerződött, s 1866-ban férjhez ment Blaha János karmesterhez, akinek nevét - bár még két házasságot kötött - élete végéig viselte. Férje halála után, 1871-ben a Nemzeti, majd 1875-ben a pesti Népszínház szerződtette. Ez utóbbit ő tette a pesti német színház diadalmas vetélytársává. A magyar színjátszás egyik legnagyobb alakja volt. Teltkarcsú termete, bájos arca, csodás énekhangja, elbűvölő csevegése, hol érzelmes, hol pedig dévajkodó kedvessége ellenállhatatlanul vonzó jelenséggé tette, s valósággal predesztinálta a népszínmű-szerepekre. E műfaj, melynek legkiválóbb tolmácsolója volt, az 1870-es évektől az ő stílusához igazodva őrizte meg romantikus, stilizált és irreális jellegét. Legfontosabb szerepeit A falu rosszában, A sárga csikóban, A piros bugyellárisban alakította. Játékos kedvessége jól érvényesült operettekben, vígjátékokban, sőt később egyes némafilmekben is. 1910-ben visszavonult a színpadtól. 1920-ban Életem naplója címmel jelentek meg visszaemlékezései.